Megaláztatás 1-SHINee /JongKey/

Jonghyun (*w*)

Kibum (*_*)

Csak egy srác volt a sok közül. Szegényes körülmények között nőtt fel, de nem vágyott többre. Elfogadta, hogy neki ez jutott, és beletörődött sorsába. Egész életében csak azt az egyet kérte, hogy fogadják el.
A szülei már kiskorától kezdve rühellték a gyereket. Kész csoda, hogy nem került az utcára! Játékok helyett házimunkát, támogatás helyett szidást, szeretet helyett megvetést kapott. Hamar megtanult mindent, és nem mert ellenkezni. Szinte rabszolgát neveltek belőle.
12 éves korában már japánul és kínaiul is folyékonyan beszélt, hogy végre megmutassa a szüleinek, ő is hasznos valamire. A terve akkor mondott csődöt, mikor anyukája meglátta a kottákat az egyik sarokban heverni. A fiú a zeneszerzést is előnyben részesítette. Rengeteg darabot szerzett, amik egytől-egyig a szívéből jöttek. Anyja egyesével tépte szét az értékes papírdarabokat, majd fiát otthagyta a szobában, hadd bőgje ki magát. Néhányhoz még szöveget is írt, amiket elővigyázatosan külön tárolt, és ha tehette mindig nála voltak. Csak azok maradtak meg neki.
Az iskolában mindenki kiközösítette. Az elején nem értette, hogy miért ilyenek vele a társai, aztán szépen lassan ebbe is beletörődött, és már csak a telefonját nyomkodta a szünetekben, míg az órákon teljes figyelmét a tanárnak, és az éppen tanult anyagnak szentelte. Teljesen elnyelte az iskola, és csak egy lett a sok diák közül. Legalábbis így gondolta…
Kim Kibum volt az iskola legszebb tanulója, és aki ezt állította, nem túlzott. Gyönyörű, mindig fényes és selymes fekete haj, sötét, csillogó cicaszemek, aranyos orr, és telt ajkak. Ehhez társult a puha, halálsápadt bőr.
16 éves korában tették szóvá neki először. Vagyis inkább csak véletlenül hallotta meg. Egy kisebb csapat lány a lépcső alatt pletykált, és éppen Kibum- vagy ahogyan hívták, Key- volt a téma. A fiú ízlését, eszét, kinézetét, stílusát és modorát boncolgatták, mint aktuális téma.
Mivel nem akart hallgatózni, gyorsan felfutott a lépcsőn, de így is elkapott pár szót a beszélgetésből.
Ahogyan felfogta, hogy eddig a külseje miatt nem szóltak hozzá, dühös lett. Úgy érezte, hogy tehetetlen. A következő óra után fogta magát, és haza rohant.

Másnap reggel az iskolában nagy sugdolódzás hallatszott mindenfelől. Még a tanárok is egymásnak mutogattak valamit. Az egész iskola felbolydult, és ennek a zűrzavarnak a közepén állt Kim Kibum.
Magabiztosan, emelt fővel haladt végig a folyosón, melyet két oldalról emberek határoltak. Mindenki az isteni tüneményt nézte, aki érzelemmentes arccal, kis mosollyal az szája sarkában ment be a terembe, ahol az órarendje szerint a következő órája várható.
A hihetetlenül karcsú fiú leült a helyére, és zenét hallgatva dőlt hátra a székén. A zűrzavar oka Key új stílusa volt. Egyik oldalt teljesen leborotválta a haját, szemét pedig kiemelte szemceruzával és tussal. Szűk, fekete bőrnadrágja engedte mutatni vékony, de izmos lábait. Sötét pólójára pedig egy dzsekit vett fel, aminek ujjait könyökéig feltűrte. Csuklóján különféle karkötők és láncok díszelegtek. Még soha nem látták ilyen ruhákban. A lányok utánanéztek az utcán, és néha még a fiúk és az elvártnál tovább bámulták.
Aznap, mikor először látták másnak, valaki bejelölte, és ezzel teljesen megváltoztatta az életét.

Naponta üzentek egymásnak a lánnyal, és Key-t,- ahogyan már hivatalosan is mindenki ismerte az iskolában- is többet látták telefonnal a kezében. És újra megindultak a pletykák…
Vajon ki lehet az a különleges szépség, aki elnyerte a díva figyelmét?
Kibum naiv lett, nyílt és könnyebben befolyásolható. Megváltozott… és nem feltétlenül a jó irányba.
Ő nem tudta, hogy az a bizonyos ’lány’ az iskola menő arcainak egyfajta bosszúja. Már azelőtt is kinézték maguknak, hogy nem öltözött kihívóan, de mikor ez bekövetkezett, se szó se beszéd, néma megegyezésben indítottak hadat a gyanútlan fiú ellen.
Az első lépés volt, hogy bejelölték egy álprofillal. Miután Kibum visszajelölte őket, a négy fiú örömittasan pacsizott össze a levegőben. Új ötletekkel álltak elő. Olyanokkal, amikre már gondolni is bűn. A legfiatalabb tag rendesen bele is pirult, de aztán elfogadták a felvetést.
Az ebédlőben ültek, nem messze Key-től, aki éppen nem messze tőlük a telefonját nyomkodta. Még váltottak egy pillantást, majd egy bólintással elkezdték az akciót. Egy félmeztelen női képet küldtek neki, hasánál azzal a felirattal, hogy „vad szex”. Ahogy az üzenet célba ért, kuncogva figyelték Key kidülledt szemeit, majd elpirult arcát. A négy fiú közül a legalacsonyabb csillogó szemekkel fürkészte az áldozatuk pirospozsgás arcát. Teljesen elvarázsolta a látvány.

Arra viszont egyikük sem számított, hogy Key egy képpel válaszol nekik. A telefon, amiről az üzeneteket küldték, éppen Jonghyunnál volt, aki annyira megbámulta a tüneményes fiút. Az üzenetet megnyitva az álla is leesett. A képen Key volt, teljesen meztelenül, oldalán pedig egy felirat. „Rabszolga”
Jonghyun pixelről-pixelre megnézte magának a kívánatos testet. Minél tovább bámulta, annál jobban biztos volt magában. Ő ezt élőben is látni akarja! Szabályosan nyáladzott a képre. Olyan két óra bambulás után észbekapott, és vészhelyzet körlevelet indított a bandában. Mellékletként csatolta a képet is. A szabályzatuk írta ezt elő. Amiről az egyik tud, arról a többieknek is kell.

Másnap az iskola tele volt plakátozva Key képével. Nem tudni, hogy melyik menő volt, de határozottan megtették. Annak ellenére is, hogy folyamatosan tagadták az igazgatóiban, ahol csak hárman voltak bent. Jonghyun egyszerűen felszívódott.

Key gyanútlanul sétált végig az iskola folyosóján. A többiek összesúgtak mögötte, nevettek rajta, felé mutogattak. A faliújságnál különösen sokan tolongtak, aminek nem tudta az okát.
Ő is odatolakodott a diákok közé, hogy megnézze a zsongás tárgyát. A képet meglátva a szemei kitágultak, a szíve pedig fájdalmasan kifacsarodott. Könnyeit visszatartva rohant fel a tetőre, ahol talán egyedül lehet. Még mindig a fülében vízhangzott a megvető hahotázás, ami a tetőig kísérte. Fent a korláthoz rohant, és rátámaszkodott. Egyenesen a mélységbe bámult, miközben könnyei a cipőjére hullottak. A sminkje elfolyt, de talán ez érdekelte a legkevésbé. Vérig lett sértve. Egy életre megalázták és bemocskolták a nevét!

Már-már azt latolgatta magában, hogy leugrik, és mindenki elfelejtheti, hogy valaha is létezett. Egész testével előredőlt, de nem tartotta magát. Ott lebegett egyedül a szörnyű gondolataival.
Az utolsó pillanatban két erős kar fogta át a derekát, és húzta vissza. A peremtől jó messzire. Kibum egy ismeretlen ölelésében találta magát. Félve ölelte át megmentőjét, és a vállán zokogott tovább. Nem érdekelte semmi, de jó érzés volt, hogy valaki a karjaiban tartja. Szeretettnek érezte magát, bármilyen hihetetlen is.
Lassan felemelte a fejét, hogy megköszönje a nála idősebb fiúnak, ám az belé folytatta a szót.
- Sajnálom- motyogta halkan, majd lágyan megcsókolta Key-t, akinek a könnyei újra megindultak. Jólesően simult a másik érintésébe, nem is sejtve, hogy ez élete legnagyobb csalódásának még csak a kezdete.