Hihetetlen...- B.A.P, Topp Dogg /KiLo/

Egy hatalmas ásítás közepette tápászkodtam fel, hogy valamilyen szinten felkészüljek a vendégeink fogadására. Anya tegnap jelentette be, hogy jönnek, és nem volt időm semmire. Olyan sürgés-forgás volt, hogy én sem tudtam merre áll a fejem, pedig csak az ágyamban terpeszkedtem. Szokásomhoz híven rap szövegeket tanultam és gyakoroltam, meg táncoltam egy kicsit, de ennyi volt.

- Kisfiam! Ideje átöltözni- nyitott be a szobába anyám mindenféle előjel nélkül. Utálom, mikor ezt csinálja!
Egy szál alsóban gyakoroltam a tükör előtt.
- Rendben anya- bólintottam, majd folytattam a tevékenységemet, viszont anya nem akart kimenni. – Elmennél?- fordultam felé teljes alakommal.
- Addig nem, amíg nem öltözöl át!- tette csípőre a kezeit.
- Majd átöltözök, anya- forgattam meg a szemeimet.
- Rendben. Van olyan… öt kerek perced. Hajrá!- hangosan becsapta maga után az ajtót. Sóhajtva emeltem tekintetem az ágyra kikészített darabokra.
Grimaszolva csatoltam be az övemet, mikor valaki rám ugrott hátulról. Fájdalmas nyekkentem, de hamar rájöttem, hogy erőlködés nélkül elbírom az elvetemült személyt. Már fordultam volna meg, hogy leteremtsem, de a nyakamba puszilt és úgy vigyorgott tovább.
- Na, megállj, te kis…- dobtam le magamról. Amint megláttam bennem rekedt minden szó, és csak elbűvölve bámultam. Szép…
- Hogy hívnak?- tettem fel a kérdést akaratlanul is.
- Zelo- simogatta a feje búbját.
- Sajnálom, de nem számítottam rá, hogy valaki rám ugrik.
- Én sem gondoltam, hogy rád ugrok- vigyorodott el, majd felállt, és elém lépve magához ölelt.
- Figyelj csak… Mutatok neked valamit, oké? Velem jössz- mutatóujjával a mellkasomon játszott.
- Rabolj el- röhögtem el magam. Nem tudtam nem nevetni azon az aranyos kis fején.
- Te mondtad- felkapott a vállára és úgy mászott ki velem az ablakon. Megdöbbenve lógtam és hagytam, hogy vigyen. Ez egy balfék.

Mikor már fél órája így vitt megelégeltem és a hátát kezdtem ütni.
- Tegyél le, te barom! Mi vagyok én? Egy zsák krumpli- rúgkapáltam.
Elengedett, ami miatt a földre estem, de nem nagyon zavart. Egyből fel is pattantam és felmértem a környezetemet.
Mindenhol pamacsok voltak, körülöttük meg csillám pónik ugráltak hatalmas vigyorral a pofájukon.
- Szép hely- ráztam meg a fejem, majd Zelo felé is fordítottam azt, de a lélegzetem is elakadt. – Zelo!- fordultam körbe, hátha meglelem. Meglátva őt majdnem összeestem. Egy pónin ült!
- Gyere te is!- nyerítette fel, de én inkább megfordultam, és már azt fontolgattam, hogy leugrok innen a francba. Tettem előre egy lépést és mosolyogva zuhantam a talaj felé.

Alig tudtam mozdulni. Mindenem megdermedt, és nem jött ki hang a torkomon.
- Ne szerencsétlenkedj már! Ez csak zselé- tűnt fel a látóteremben Zelo alakja. Látva, hogy teljesen tehetetlen vagyok kirágott a kockából.
- Ne mond, hogy nem szereted a zselét!- törölgette a száját.
- De mondom- húztam fel az orromat. Megindultam egy tetszetős irányba, ő pedig egy szó nélkül követett.

Háztömbök között sétáltunk el. Emberek jöttek és mentek, de egy időután túl nagy lett a tömeg.
- Kidoh, Zelo!- kiáltotta valaki. Egy integető alak közeledett felénk, akit eddig életemben nem láttam, de nem gáz… - Jó újra találkozni!- ölelt át mindkettőnket. – Hallom végre összejöttetek. Sok boldogságot!- tapsikolt össze-vissza, mint valami hülyegyerek… Mi van?!
- Köszönjük szépen!- ugrott a nyakamba Zelo.
- Egy csókot előttem, légyszi!
Zelo nem mondott semmit, csak egyszerűen lecsókolt. Mindenki minket nézett és tapsoltak, de én csak mereven néztem magam elé. Mi a franc?

Egy tengerparton futottunk egy hal elől… Ennek már a fele se tréfa!
- Segítség!- szólalt meg mögöttünk a vergődő vízi lény, mire csak még jobban rákezdtünk.
- Üsd le, te féleszű!- üvöltött felém Zelo, de hátra nem fordult volna!
- Üsd le te, ha annyira nem bírod a képét!
- Dehogy ütöm! Te vagy a férfi!
- Tudtommal te is az vagy!
- Az most mindegy! Csak üsd le- sipákolt teljes hangerővel.
Hátrafordultam, hogy teljesítsem a kérését, de fájdalmasan sikoltottam fel.

Valaki rázogatta a vállamat, de nem reagáltam semmit. Egy test nyomódott az enyémhez és ölelt, de ez sem érdekelt. 

- Kidoh! Kidoh! Kisfiam! – laposakat pislogva néztem fel anyámra, majd a mögötte lévő többi ember is feltűnt. Mi a…?
- Hyosang… Megtudhatnám, hogy te és Junhong miért ölelkeztek egy ágyban?
Hitetlenkedve pillantottam le, hogy ki szorongat, és… Basszus!
Zelo puszilgatta a mellkasomat sunyi vigyorral a képén, én pedig élvezettel nyögtem fel. Minden szem ránk szegeződött, de akkor már mindegy volt.
Anyádat azt!